Március 2. van.New Yorkban zajlott az élet és Sora az újságosnál volt.Nem gondolt arra hogy találkozik valakivel akit már nem látott két éve...Ismerős férfi volt a hangjáról,ugyanis ő mögötte volt.Leon Oswald volt az és megszólította Sorát.Köszöntek egymásnak,beszélgettek hogy azóta mi minden megváltozott.Aztán elváltak egymástól két irányba.Sora találkozott még Yurival és Leylaval és megígérték,hogy írnak majd neki ha tudnak a felépések között.Este kapott egy levelet és azt hitte,hogy Leyla küldte,mert azt mondta ő ma is küld neki.De nem ő volt.A levélbe csak ennyi állt:"Kedves Sora! Gyere el holnap este tízkor a ház mögötti sikátor végére.Ott várlak.Ne késs!"

Másnap délig gondolkodott a dolgon,s végül este elment oda.A sikátor hideg és sötét volt,bűzlött a patkányoktól.Végig ment és váratlanul egy kéz a szeme elé tette a kezét,sőt rákötözött egy rongyot és megcsókolta.A férfi szenvedélyesen csókolta,azután megkötözte és elhurcolta egy elhagyatott szobába,ahol egy szétszakadt ágy és egy fotel volt.

Lelökte az ágyra Sorát és levette a szeméről a rongyot és az egyik kezét az ágy lábához kötözte,miközben ő próbált szabadulni.Felesleges volt minden ereje,hiszen nagyon erős kötésben volt,ráadásul a férfi lefogta.Így már látszott a sötét éjszakában az arca.Leon volt az! Kiderült,hogy ő küldte a levelet és ő rabolta el Sorát.Az volt a legérdekesebb,hogy halvány látszatát sem keltette anak,hogy komiszul vagy éppen kegyetlenül akarna elbánni a szép lánnyal. Sőt,ellenkezőleg,valahogy a szemén kedvesség és óvatosság látszott,amitől meghatódottság érzet sugallott volna bárkiből.Csak Sorából nem vátotta ki ezt az érzést.Félt tőle és ki akart szabadulni.Valahogyan ki tudott szabadulni és elkezdett futni felfelé.Aztán valahogy Leon lakásán teremtek a nagy menekülésben.Mivel Az egy emelettel feljebb volt,az elsőn(és az volt az egyetlen lakott ház az emeleten)ezért odakerültek és Leon mindent bezárt Sora elől.Az ajtó nem kulccsal működött,hanem kártyával,de csak Leonnak.Az ablakok nehezen nyíltak egyébként is,és Sora a szabadulásban az összes erejét elvesztegette,így nem volt ereje ehhez.A füdőszoba messze volt,két ajtón kellett volna átmenni,amik bezárultak előtte. Tehetetlen volt,ráadásul nem hallotta senki,hogy kiabál és a villanyok is leoltóttak két tapsra,érdekes,erőteljes taps volt,de Sorának még ahhoz sem volt ereje.Végül megbotlott a franciaágyban és ráesett.Hátrált a párnákhoz és nem tudott mit csinálni,megfogott egy képkeretet és hozzávágta Leonhoz. Látszólag elájult,de Sorának lelkiismerete is volt így megnézte,hogy mi van vele.Feltette az ágyra hozott egy rongyot a fejére aztán megpróbált kijutni.Két lépesre volt az ajtó,de Leon hirtelen megfogta a lábát és visszarántotta.Magához ragadta és szenvedélyesen,amennyire csak lehetett,megcsókolta a lányt.A lány majd elolvadt és alig tért magához,olyan jól csókolt a férfi.Mozdulni is elfelejtett és úgy érezte,hogy végtagjai lebénulnak.Leon ráfeküdt és elkezdte lejjebb csókolgatni teste minden apró pontját.Levette Soráról a felsőt és a melltarót.Már nem volt szükség kötélre sem,hiszen ígysem tudott megmozdulni a lány,ezért Leon elment és mkor visszajött,egy tál eper volt nála.Sora elképedt ettől,hiszen még életében nem történt ilyen.Noha már nem volt meg az  ártatlansága,de nem kapott ilyet senkitől.

A férfi egy epret a szájába nyújtott és a nyelvével is szívta Sorától az ízét,de maradt neki is. Egyet a melle közé nyomott és leszürcsölte onnan,nem hagyta ki a lecsorgó édes nedvét,lenyalogatta.A lánynak ez furán jól esett,de még mindig menekülni akart volna.Teste mozdulatlan volt,hangja elcsuklott,szája beszédre nyílt,de aztán sikoly is akart volna lenni,ami nem hallatszott.Ujjait éppen még mozgatni tudta,és csak karmolni tudta a bársonylepedőt,de azt sem erőből.

Leon levette a szoknyáját lassan,és erre Sora mocorgott és emiatt észrevette magán hogy tud mozogni,ezért megszólalt: -Miért csinálod ezt?Miért akarod,hogy...-de nem tudta befejezni,mert egy hideghullám haladt végig meztelen testén.A férfi belenyalt ágyékába,amiből már édes nektár folyt patakzódva. Belenyomott egy eperszemet és tovább nyalogatta.Hevesen nyalta,szívta ki belőle az eper maradványait,majd megállt egy pillanatra és felnézett a könyörgő lányra,majd ezt válaszolta: -Azért,mert...mert én szeretlek kedvesem...-elnézett egy pillanatra aztán vissza,mire Sora tudatlanul is azt mondta " Én is szeretlek,Leon!" A férfi megint belenyalt az ágyékába és utána fölé magasodott.Megfogta a szépséges lány kezét és motyogott valamit,amit csak Sora hallott volna akkor is ha többen lettek volna a szobában. "Azt szeretném,ha örökké velem maradnál!" Sora nyögött egy "ihe"-t,aztán Leon nagy férfiassága erővel beléhatolt.Nyögött,zihált és forgott vele a világ.Leon közben megjárta a poklok poklát kéjesen égve.Égett mindene,Sora pedig úgy érezte,hogy repül.Mint az angyalok táncánál...Sora Leon ajkába kapaszkodott,hogy el ne szálljon.Leon pedig Sora hideg nyelvébe,hogy lehűtse magát a pokol forró tüzétől. Elválaszthatatlanok voltak akkor, és ott.    Egyszerre járták át a végső gyönyör hullámait,majd lenyugodtak.

-Mit mondtál nekem mielőtt ez megtörtént volna?                                                  -Azt,hogy szeretlek...és,hogy azt akarom,hogy mindörökké velem legyél,kedvesem.                                   -Komolyan gondoltad,hogy...-Leon megint megcsókolta szenvedélyesen és válaszképp ezt mondta szerelmének:                       -Igen...azt szeretném,hogyha hozzámjönnél.És akkor mindig együtt lehetnénk,szerelmem.Mi a válaszod?          -I...igent akartam mondani a kérdésedre,de nem tudtam megszólalni...És most is igent mondok,én szerelmem...-megcsókolta,majd együtt aludtak el egymás karjában...örökre.